A szennyvíztisztítás alapvető módszere különféle technikai eszközök alkalmazása a szennyvízben és a szennyvízben található szennyező anyagok elválasztására, eltávolítására és újrahasznosítására, vagy ártalmatlan anyagokká alakítására a víz tisztítása érdekében.
A szennyvíz kezelésének számos módja létezik, amelyeket általában négy kategóriába sorolhatunk: biológiai kezelés, fizikai kezelés, kémiai kezelés és természetes kezelés.
1. Biológiai kezelés
A mikroorganizmusok anyagcseréje révén a szennyvízben oldatok, kolloidok és finom szuszpenziók formájában lévő szerves szennyező anyagok stabil és ártalmatlan anyagokká alakulnak. A különböző mikroorganizmusok szerint a biológiai tisztítás két típusra osztható: aerob biológiai tisztításra és anaerob biológiai tisztításra.
Az aerob biológiai kezelési módszert széles körben alkalmazzák a szennyvíz biológiai kezelésében. A különböző eljárásmódok szerint az aerob biológiai kezelési módszer két típusra oszlik: aktivált iszap módszerre és biofilm módszerre. Maga az aktivált iszap eljárás egy kezelőegység, amely különféle üzemmódokkal rendelkezik. A biofilm módszer kezelőberendezései közé tartozik a biofilter, a biológiai forgótányér, a biológiai kontakt oxidációs tartály és a biológiai fluidágy stb. A biológiai oxidációs tó módszert természetes biológiai kezelési módszernek is nevezik. Az anaerob biológiai kezelést, más néven biológiai redukciós kezelést, főként nagy koncentrációjú szerves szennyvíz és iszap kezelésére használják.
2. Fizikai kezelés
A szennyvízben oldhatatlan szuszpendált szennyező anyagok (beleértve az olajfilmet és az olajcseppeket) fizikai úton történő elválasztásának és kinyerésének módszerei gravitációs elválasztási módszerre, centrifugális elválasztási módszerre és szűrővisszatartásos módszerre oszthatók. A gravitációs elválasztási módszerhez tartozó kezelőegységek közé tartozik az ülepítés, az úsztatás (levegős flotáció) stb., a megfelelő kezelőberendezések pedig a homokfogó, az ülepítő tartály, a zsírfogó, a levegős flotációs tartály és azok segédberendezései stb.; maga a centrifugális elválasztás egyfajta kezelőegység, az alkalmazott feldolgozóeszközök közé tartozik a centrifuga és a hidrociklon stb.; a szűrővisszatartásos módszernek két feldolgozóegysége van: a rácsos szűrővisszatartás és a szűrés. Az előbbi rácsokat és szitákat használ, míg az utóbbi homokszűrőket és mikroporózus szűrőket stb. A hőcsere elvén alapuló kezelési módszer szintén fizikai kezelési módszer, és kezelőegységei közé tartozik a bepárlás és a kristályosítás.
3. Kémiai kezelés
Egy olyan szennyvízkezelési módszer, amely elválasztja és eltávolítja a szennyvízben oldott és kolloidális szennyező anyagokat, vagy kémiai reakciók és tömegátadás révén ártalmatlan anyagokká alakítja azokat. A kémiai kezelési módszerben az adagolás kémiai reakcióján alapuló feldolgozó egységek a következők: koaguláció, semlegesítés, redox stb.; míg a tömegátadáson alapuló feldolgozó egységek a következők: extrakció, sztrippelés, sztrippelés, adszorpció, ioncsere, elektrodialízis és fordított ozmózis stb. Az utóbbi két feldolgozó egységet együttesen membránszeparációs technológiának nevezik. Ezek közül a tömegátadást alkalmazó kezelőegység mind kémiai, mind kapcsolódó fizikai hatással rendelkezik, így el is különíthető a kémiai kezelési módszertől, és egy másik típusú kezelési módszerré, az úgynevezett fizikai-kémiai módszerré válhat.
kép
Általános szennyvízkezelési eljárás
1. Szennyvíz zsírtalanítása
A zsírtalanító hulladékfolyadék szennyezési mutatói, mint például az olajtartalom, a KOI-króm-dioxid (KOI) és a BOI5, nagyon magasak. A kezelési módszerek közé tartozik a savas extrakció, a centrifugálás vagy az oldószeres extrakció. A savas extrakciós módszert széles körben alkalmazzák: H2SO4 hozzáadásával a pH-értéket 3-4-re állítják be az emulgeáláshoz, gőzöléssel és sóval keverve, majd 45-60 °C-on 2-4 órán át állni hagyják, mire az olaj fokozatosan felúszik, és zsírréteget képez. A zsír kinyerése elérheti a 96%-ot, a KOI-króm eltávolítása pedig meghaladja a 92%-ot. Az olaj tömegkoncentrációja a vízbemenetben általában 8-10 g/l, a vízkimenetben pedig kevesebb, mint 0,1 g/l. A kinyert olajat tovább feldolgozzák, és vegyes zsírsavakká alakítják, amelyekből szappan készíthető.
2. Meszezés és szőrtelenítés a szennyvízből
A meszezéssel és szőrtelenítéssel kezelt szennyvíz fehérjét, meszet, nátrium-szulfidot, szuszpendált szilárd anyagokat, a teljes KOI 28%-át, a teljes S2⁻ 92%-át és a teljes SS 75%-át tartalmazza. A kezelési módszerek közé tartozik a savanyítás, a kémiai kicsapás és az oxidáció.
A savasítási módszert gyakran alkalmazzák a termelésben. Negatív nyomás alatt H2SO4-et adnak hozzá a pH 4-4,5-re állításához, H2S gázt termelnek, NaOH oldattal elnyelik, és kénes lúgot állítanak elő újrafelhasználásra. A szennyvízben kicsapódott oldható fehérjét szűrik, mossák és szárítják, majd termékké alakítják. A szulfid eltávolítási aránya elérheti a 90%-ot, a KOI 85%-kal és a szilárd halmazállapotú anyagok (SS) pedig 95%-kal csökkennek. Költsége alacsony, a gyártási művelet egyszerű, könnyen szabályozható, és a termelési ciklus lerövidül.
3. Krómcserzési szennyvíz
A krómcserzési szennyvíz fő szennyezője a Cr3+ nehézfém, amelynek tömegkoncentrációja körülbelül 3-4 g/l, a pH-értéke pedig gyengén savas. A kezelési módszerek közé tartozik a lúgos kicsapás és a közvetlen újrahasznosítás. A hazai tímárok 90%-a lúgos kicsapási módszert alkalmaz, meszet, nátrium-hidroxidot, magnézium-oxidot stb. adva a krómtartalmú folyadékhoz, reagáltatva és dehidratálva krómtartalmú iszapot kapunk, amelyet kénsavban oldva újra felhasználhatunk a cserzési folyamatban.
A reakció során a pH-érték 8,2-8,5, a kicsapódás pedig 40°C-on a legjobb. Az alkáli kicsapószer magnézium-oxid, a króm kinyerési aránya 99%, a króm tömegkoncentrációja a szennyvízben kevesebb, mint 1 mg/l. Ez a módszer azonban alkalmas nagyméretű bőrgyárak számára, és az újrahasznosított krómiszapban található szennyeződések, például az oldható olaj és a fehérje befolyásolják a cserzőhatást.
4. Átfogó szennyvízkezelés
4.1. Előkezelő rendszer: Főként olyan tisztítóberendezéseket foglal magában, mint a rács, a szabályozó tartály, az ülepítő tartály és a levegővel flotáló tartály. A tímárság szennyvizében magas a szerves anyagok és a szuszpendált szilárd anyagok koncentrációja. Az előkezelő rendszer a vízmennyiség és a vízminőség beállítására; a szilárd anyagok és a szuszpendált szilárd anyagok eltávolítására; a szennyezőanyag-terhelés egy részének csökkentésére és a későbbi biológiai tisztításhoz megfelelő feltételek megteremtésére szolgál.
4.2. Biológiai tisztítórendszer: A bőrgyári szennyvíz ρ(KOI) értéke általában 3000-4000 mg/l, ρ(BOI5) értéke 1000-2000 mg/l, ami a nagy koncentrációjú szerves szennyvízhez tartozik, az m(BOI5)/m(KOI) értéke 0,3-0,6, ami alkalmas biológiai tisztításra. Jelenleg Kínában az oxidációs árok, az SBR és a biológiai kontakt oxidáció elterjedtebb, míg a jet aeráció, a szakaszos biofilm reaktor (SBBR), a fluidágyas és az upflow anaerob iszapágy (UASB) is elterjedtebb.
Közzététel ideje: 2023. január 17.
